A becsapódási kráterek akkor jönnek létre, amik egy meteorit, aszteroida vagy üstökös becsapódik egy bolygóba vagy egy holdba. Naprendszerünket egész története alatt bombázták a meteoritok. Ez a bombázás jól látható a Hold, a Mars és a Merkúr felszínén is. A Földön a becsapódások nyomait az erózió és a tektonikus változások folyamatosan törlik.
Napjainkban közel 170 becsapódási kráter található bolygónkon. Ezek átmérője a néhány tíz métertől egészen 300 km-ig terjed, keletkezésük idejének skálája nagyon széles, a közelmúlttól egészen 2 milliárd évvel ezelőttig mozog. A listánkon szereplő becsapódási kráterek viszonylag kicsik és fiatalok, így könnyebb őket megtalálni. A Chicxulub kráter egy régi és nagy kráter, átmérője 180 km. Úgy vélik, ugyanaz a becsapódás, ami a kráter kialakulását okozta, vezetett a dinoszauruszok kihalásához kb. 65 millió évvel ezelőtt.
A Kaali krátert egy meteorit hozta létre, ami az i.e. 4-8. század között érte el a Földet. Kb. 5-10 km-es magasságban a meteorit darabokra hullott és töredékekben zuhant a Földre. A legnagyobb kráter 110 m széles és 22 m mély. Egy kilóméteres sugarában még 8 kisebb kráter is van, melyek ugyanekkor keletkeztek. Az észt Saaremaa-szigeten lévő erdő egésze leégett a becsapódás következtében. A kráterhez számos monda és legenda kapcsolódik. Még az is lehetséges, hogy Saaremaa volt a legendás Thule-sziget, melynek neve a finn tule szóhoz kapcsolódik, ami tüzet jelent.
Szinte egy tökéletes kört alkot a Tenoumer kráter, mely 1,9 km széles és 100 m magas. A kráter Mauritániában, a Szahara nyugati részén található. A geológusok hosszan tanakodtak azon, hogy mi okozhatta a kráter kialakulását, sokak szerint egy vulkán. De a közelebbi vizsgálatok megállapították, hogy a kráter megkövült lávája tulajdonképpen szikla, amit egy meteorit becsapódás olvasztott meg. Ez a becsapódás 10-30.000 évvel ezelőtt történhetett.
A Lonar-tó Maharasthraban kb. 50.000 évvel ezelőtt alakult ki egy meteorit becsapódás következtében. A sósvízű tó a bazalt sziklákban keletkezett, átmérője 1,2 km és kb. 137 m mély a kráter peremétől számítva. Számot templom áll a tó körül, legtöbbjüknek ma már csak a romai láthatók, kivéve Daityasudan templomát Lonar városának központjában, melyet a Lonasurt legyőző Visnu tiszteletére építettek. A kráter körül gazdag madárpopuláció él.
A Monturaqui kráter Chileben, Salar de Atacama déli részén található. A kráter jelenleg kb. 460 m átmérűjű és 34 m mély. A becsapódás nagyjából 1 millió évvel ezelőtt történhetett. Az extrém száraz környezet miatt még mindig pontosan látható. A Monturaqui kráter sokban hasonlít a Bonneville kráterhez, melyet a Mars expedíció során fedeztek fel 2004-ben. Mindkét kráter sekély és mindkettő vulkanikus kőzetben alakult ki.
Namíbiában, a Namíb-sivatagban található Roter Kamm kráter kb. 2,5 km átmérőjű és 130 m mély. Egy kamion nagyságú meteor hozta létre kb. 3,7 millió évvel ezelőtt. A kráter tisztán kivehető, de alját legalább 100 m vastagságban homok töltötte fel. A Namíb-sivatag narancsvörös színe miatt a kráter inkább a Mars, mint a mi bolygónk felszínére emlékeztet.
A Tswaing krátert egy kondrit vagy köves meteorit hozta létre, átmérője 30-5 m és kb. 220.000 évvel ezelőtt keletkezhetett. A kráter központjában egy kis tó alakult ki, melyet egy forrás és az esővíz töltött fel. A kőkorból származó kő szerszámok mutatják, hogy a krátert az emberek rendszeresen felkeresték vadászat vagy sógyűjtés céljából. Az európai telepesek a vidéket Zoutpan (Sós Mélyedés) névre keresztelték el, míg a Tswana környéki törzsek Tswaingnak, vagy Sóhelynek nevezték el.
A Pingualuit kráter kb. 1,4 millió évvel ezelőtt keletkezett egy meteorit becsapódás során, mely akkora erejű lehetett, mint 8500 Hiroshima méretű atombomba támadás. A 3,44 km átmérőjű kráter 160 m-rel emelkedik a környező tundra fölé és 400 m mély. A közepén lévő tó mélysége 270 m és vize a világon az egyik legtisztább. Mivel a tó nem csatlakozik forrásokhoz, kizárólag az esővíz és a hó tölthette fel és csak az elpárolgással veszíthet mennyiségéből. A krátert 1948-ban az amerikai légierő egyik gépe fedezte fel meteorológiai repülés során. Pingualuit jelentése a helyi inuit nyelven: “ahol a föld emelkedik”.
Az Amguid viszonylag fiatal kráter, melyet egy meteorit becsapódás hozott létre kb. 100.000 évvel ezelőtt. Algéria távoleső, dél-nyugati területein található. A tökéletes kört formázó becsapódási kráter átmérője 450 m, mélysége 30 m. Karimájának tetejét homokkő darabok borítják több méteres átmérőben. A kráter közepe lapos és tömörített iszappal van feltöltve.
A Wolfe Cree-krátert Ausztráliában egy 300.000 évvel a Földbe becsapódó meteorit hozta létre. A meteorit súlya kb. 50.000 tonna lehetett és 875 m átmérőjű és 120 m mély krátert hagyott maga után. A következő 300.000 évben a szél homokkal töltötte fel és ma mélyésge már csak 60 m. Karimája 25 m-rel emelkedik a környező sík vidék fölé. A kráter közelében néhány vasmeteoritot is találtak. A krátert 1947-ben egy légi szemle során fedezték fel, bár az aboriginálok már többezer éve tudtak a létezéséről.
A Barringer kráter a legismertebb és legjobb állapotban megmaradt becsapódási kráter a Földön. A krátert Daniel Barringerről nevezték el, ő volt az első, aki felvetette, hogy egy meteorit becsapódás hozta létre a hatalmas mélyedést. A kráter még mindig az ő családjának magántulajdonában van és egyszerűen Meteor-kráternek vagy Arizóna-kráternek hívják.
Átmérője kb. 1200 m, mélysége 170 m, karimája 45 m-rel magasabb a környező síkságnál. A Flagstaff közelében, Arizónában található kráter kb. 40.000 évvel ezelőtt jött létre egy vasmeteorit becsapódásának következtében, mely kb. 50 m átmérőjű és többezer tonnás lehetett. A legújabb kutatások szerint a meteorit 12,8 km/sec sebességgel csapódott a földbe.
érdekesek